Kikre figyeljenek a családi bölcsődék az új kormányzati struktúrában?

Bódis Kriszta nem miniszterként, hanem kormánybiztosként jelenik meg az új struktúrában: feladata a nemzeti társadalompolitikai stratégia megalkotása, valamint az oktatási, szociális, egészségügyi és más kapcsolódó társadalompolitikai területek horizontális összehangolása lesz. Ez a szerep azért különösen érdekes számunkra, mert a családi bölcsődék helyzete is éppen ilyen határterület: nem pusztán gyermekfelügyelet, nem pusztán szociális szolgáltatás, nem pusztán családpolitikai eszköz, hanem ezek összekapcsolódása.

Bódis Kriszta pszichológus, író, dokumentumfilmes, társadalompolitikai szakértő, egyetemi oktató és szociális tanácsadó. Több mint harminc éve dolgozik terepen, és nevéhez kötődik a Van Helyed rendszer kiépítése, amely a társadalompolitika különböző területeit kapcsolja össze annak érdekében, hogy a minőségi oktatáshoz és alapvető szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés minden gyermek és család számára elérhető legyen, társadalmi helyzettől függetlenül.

A családi bölcsődék szempontjából ez azért fontos, mert a kisgyermekellátás nem választható el a családok valós élethelyzetétől. Egy családi bölcsőde sokszor nemcsak ellátási hely, hanem bizalmi pont is: a szülő itt kérdez, itt jelez problémát, itt kap visszajelzést a gyermekéről, és sokszor itt látszanak először azok a nehézségek, amelyek később a gyermekjóléti, szociális vagy fejlesztési rendszerben is megjelennek.

Bódis Kriszta munkásságában hangsúlyos az ágazatokon átívelő gondolkodás. Saját megfogalmazása szerint a társadalmi problémák – például a szegénység, az egyenlőtlenségek vagy a hozzáférési különbségek – nem kezelhetők elszigetelten, csak összehangolt, ágazatokon átívelő beavatkozásokkal lehet tartós társadalmi hatást elérni. Ez a családi bölcsődékre is igaz: ha a finanszírozás, a szakmai szabályozás, a munkaerő-megtartás, a gyermekvédelem, a korai fejlesztés és a szülők munkavállalási lehetőségei külön-külön rendszerben mozognak, akkor a szolgáltatók és a családok is könnyen elvesznek a bürokráciában.

Bódis szerepe ezért számunkra nemcsak azért fontos, mert társadalompolitikai stratégiai feladatot kap, hanem azért is, mert a terepen szerzett tapasztalatot viheti be a kormányzati koordinációba. A családi bölcsődéknek ebben a folyamatban érdemes lesz hangsúlyozniuk: a kora gyermekkori ellátások nem mellékes szolgáltatások, hanem a társadalmi felzárkózás, a szülői munkavállalás és a gyermekek esélyeinek támogatói mikroközösségei.